.:4. rész:.

Off.Sziasztok!:'o Ez a rész sokkal rövidebb lett,remélem nem baj.Még lehet,hogy ma felrakom a következőt!^-^ Amúgy,mindjárt megvan a 100 oldalmegjelenítés.Nekem ez eléggé nagy öröm,mivel tegnap kezdtem el a blogot írni.Nos,nem húzozom tovább időt!^-^ Remélem tetszeni fog,jó olvasást!^-^   •_• ♥


On.Nevetve figyeltem a többieket,akik egy csomót hülyültek.Plusz még a nagymamit.Minden szót nem értett meg,sőt,totál más szavakat mondott,ezen mi meg szakadtunk.
Hátöhm...Nem szép dolog kinevetni,egy idősebb nőt,ezt én is tudom.De ki tud ellenálni,amikor ekkora baromságokat mond?!
Dave továbbra is mellettem ült.A 'bemutatkozása' után egy szót sem szólt hozzám,ezért én se hozzá.Simán ment,mivel már biztos,hogy a 'bakim' miatt elfelejtett-már ha egyáltalán gondolt valamire,velem kapcsolatban.
Mindegy.Közben még arra is rájöttem,hogy Tina miért mondta,hogy ne ájuljak el.Amikor belenéztem a zöldes-kék szemébe,simán elájultam volna a karjaiba,és miután magamhoz térek és jól beégek,elásnám magam,úgy pár évre.
Tovább ment a röhögés,de nem sokára leállt és bús komoran ült mindenki.Ugyanis a következő pillanatban,(mint kiderült) Rose néni rálépett valakinek a gördeszkájára,mire az megindult,és a nő egy oriásit esett a hátára.
-Úristen!-raktam a szám elé a kezemet és felálltam.
Rose néni biztosan elájult,mivel a szemei le voltak csúkodva.Még él,mivel azért nem lehet meghalni egy esésben.
-Dia,hallod,csinálj valamit!-szólt rám sipákolva Tina.
-Hé!Miért én?-néztem rá rémülten.
-Nem én végeztem elsősegélyi tanfolyamot!
Nos,ott a pont.Tavaly nyáron végeztem el,gondolván,hogy jól jön majd egyszer az életben.Hát,hogy most jól jött,az biztos.
Letérdeltem a néni mellé,és megnéztem,hogy lélegzik-e.Szerencsére a tüdeje bírta,akárcsak a szíve,mivel pulzusa is volt.
-Oké.-kaptam elő remegve a készüléket és tárcsáztam a mentőket.-Lydia Davis vagyok.A helyi gördeszka pályánál vagyunk,a 18-as udvartér mellett.Egy idős nő rálépett a gördeszkára és elesett.Lélegzik és van pulzusa,de nincs eszméleténél.Kérem,siessenek.Köszönöm!-raktam le és feszengve térdeltem tovább az aszfalton,az eszméletlen Rose néni mellett.
-Basszus.Nem kellett volna kihívnom ide.-rázta meg a fejét Adam.
Nem sokára meghallottam a szirénát és a fejem a mentőautó felé irányitottam.
Ők hamar elvégezték a dolgukat,és gyorsan vitték a korházba Rose nénit.
-Van itt hozzátartozója?-kérdezte az egyik mentő.
-Igen.-válaszolta Dave és Adam,tökéletesen egyszerre.
-Jöjjenek.-nyitotta ki a mentőautó 'hátsóajtóját',ahová Rose nénit rakták be.
Adam és Dave beszálltak,míg mindenki más és visszaindultak a korházba.
Mi lesúlytva beszéltünk még az esetről pár percig,utána mindenki hazaindult.